Odüsszeia Trogir felé-Hajónapló #4-HR Vitorla 2026

Van, amikor a tenger úgy dönt, hogy nem adja könnyen az utat. A HR Vitorla harmadik hajónaplójában hosszú Odüsszeiára indulunk Lastovo szigetéről Trogir felé. A természet próbára teszi a legénységet, a hajók versenyre kelnek egymással, estére pedig újra megérkezünk a történelmi város macskaköves utcáira, ahol a nap kalandjai már egy finom vacsora és egy pohár hűsítő ital mellett elevenednek meg.

Ez a sorozat a HR Vitorla 2026 esemény  beszámoló sorozata.  Az 1. részt itt, a 2. részt itt   3. részt itt találod.

Keresztül az Adriai-tengeren

A szigeti pihenő után elérkezett az idő, hogy ismét kifeszítsük a vitorlákat. Ezúttal nem egy rövid kiruccanás várt ránk. A térkép szerint több mint  nyolcórás hajózás állt előttünk, célunk pedig az Adria egyik legszebb történelmi kikötővárosa, Trogir volt.

A reggel még békésnek indult, de a nyílt tengernek mindig megvan a maga akarata. Alighogy elhagytuk Lastovo öblét, a természet emlékeztetett bennünket arra, hogy itt ő diktálja a szabályokat. A szél nekifeszült a vitorláknak, az áramlatok oldalba kapták a hajókat, a tajtékzó hullámok pedig újra és újra végiggördültek az orrunk alatt. A fedélzet egy pillanatra sem maradt csendes.

Surrogtak a kötelek, csattantak a csigák, recsegtek a vitorlák, miközben a kapitányok nyugodt utasításai pillanatok alatt mozgásba hozták a teljes legénységet. Minden kézre szükség volt. Egy rosszul időzített mozdulat, egy későn meghúzott kötél vagy egy figyelmetlen pillantás is elég lett volna ahhoz, hogy a hajó veszítsen lendületéből.

A hullámok időnként magasra emelték, majd puhán visszaengedték a hajókat. A sirályok kitartóan kísértek bennünket, mintha kíváncsian figyelték volna, vajon ez a különös HR legénység méltó-e a nyílt tengerhez. Néhány óra elteltével már mindenki eggyé vált a hajó ritmusával.

Aki korábban még bizonytalanul figyelte a köteleket, most magabiztosan segített a manőverekben. A kormánykerék mögött új kapitányok próbálhatták ki magukat, miközben a szél hol kegyesen segítette, hol próbára tette a flottát.

Ha két hajó ugyanarra tart…

A tengerészek között van egy örök igazság:

,,Ha két hajó ugyanabba az irányba tart, abból előbb-utóbb verseny lesz.”

Pontosan így történt velünk is. A kezdeti barátságos távolságtartást hamar felváltotta a csendes rivalizálás. Melyik hajó talál jobb szelet? Ki időzíti ügyesebben a fordulót? Hol lehet néhány értékes métert nyerni? Persze a HR Vitorlán a verseny soha nem egymás legyőzéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy minden legénység együtt gondolkodjon, együtt dolgozzon, és közben egyre magabiztosabban bánjon a hajóval. A nyílt tengeren ilyenkor nemcsak a hajók, hanem a csapatok is fejlődnek.

Trogir – ahol a történelem kikötött

Hosszú órák után végre feltűntek Trogir tornyai. Kevés érzés hasonlítható ahhoz, amikor egy egész napos tengeri út után ismét szilárd talajt érez az ember a lába alatt. A város minden alkalommal ugyanazzal a varázslattal fogad bennünket.

Az UNESCO világörökségi listáján szereplő óváros szűk, macskaköves utcái között sétálva szinte megelevenedik a történelem. A velencei paloták, a kőből faragott kapuk és a több száz éves házak között könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor kereskedők, hajósok és kalmárok népesítették be a kikötőt.

A sétálóutcák ilyenkor este telnek meg igazán élettel. A teraszokon vidám társaságok beszélgetnek, a fagylaltozók előtt sorok kígyóznak, az éttermekből friss tengeri fogások illata száll a levegőben, miközben az utcazenészek dallamai visszhangzanak a régi kőfalak között. Trogirban nincs olyan utcasarok, amely ne mesélne valamit a múltból.

Kamerlengo erőd árnyékában

A kikötő mellett magasodó Kamerlengo-erőd évszázadok óta őrzi Trogir bejáratát. A 15. században a Velencei Köztársaság építtette, hogy védelmet nyújtson a kikötőnek és ellenőrizze az Adria egyik fontos kereskedelmi útvonalát. Ma már ágyúdörgés helyett turisták sétálnak vastag falai között, de a kőből rakott bástyák még mindig ugyanazzal a méltósággal tekintenek a kikötőre, mint több mint ötszáz évvel ezelőtt. Nem csoda, hogy minden HR Vitorla alkalmával visszatérünk ide egy rövid sétára.

Este a fedélzet történetei

A nap végén ismét előkerültek a jól megérdemelt vacsorák és a hűsítő italok. Az asztalok mellett újra átéltük a nap legizgalmasabb pillanatait. Ki emlékezett a legnagyobb hullámra. Ki találta meg a legjobb szelet. És persze arra is fény derült, hogy a barátságos háziversenyben ki szerint melyik hajó teljesített a legjobban. Ahogy egyre sötétebb lett az ég, a kikötő fényei lassan tükröződni kezdtek a vízen. Egy újabb nap ért véget a HR Vitorlán.

Foci, ahogy a mediterránok játsszák… és nézik

Az éjszakai baglyok számára azonban még korántsem ért véget a nap. A trogiri főtéren óriáskivetítő várta a futball szerelmeseit, ahol éppen a Portugália–Horvátország világbajnoki mérkőzés kezdődött. Egy ilyen estét pedig vétek lett volna kihagyni.

Aki még nem látott mediterrán városban közös meccsnézést, annak nehéz elmagyarázni, milyen hangulat uralkodik ilyenkor. A főtér percek alatt megtelt emberekkel. Családok, baráti társaságok és turisták együtt figyelték a mérkőzés minden pillanatát. Egy-egy horvát támadásnál egyszerre ugrott talpra a tömeg, majd ugyanilyen gyorsan csendesedett el egy kihagyott helyzet után.

Az érzelmek hullámai szinte ugyanúgy követték egymást, mint nappal odakint a tengeren. Izgalom. Remény. Feszültség. Ünneplés. Majd újra csend. A mérkőzés végül Portugália 2–1-es győzelmével zárult, de az eredmény szinte másodlagossá vált. Sokkal emlékezetesebb maradt az az életöröm és közösségi élmény, amelyet a horvát szurkolók együtt teremtettek a történelmi főtéren. Mi pedig ott ültünk közöttük. Néhány órára nem turisták, nem HR-esek és nem hajósok voltunk. Csak emberek, akik egy mediterrán nyári éjszakán együtt sodródtak egy város lüktetésével.

Tarts velünk a következő hajónaplóban is. Ha még nem iratkoztál fel HR Vitorla hírlevelünkre itt megteheted.